Kísértő látomás

Szemem tükrében csillog
Tudatomban futkos
Elmerül elmémben
S lehúz a sötétbe

Hallom a fegyver ropogását
Érzem az égett hús szagát
Az acél hűvös tapintását
A golyó tompa puffanását
Hallom a lánctalpak csapódását
Vérző lábak dobbanását
Összetört szivek halkuló ritmusát
A haldoklók súlyos vánszorgását
Halgatom a dühtől fűtött szavakat:
Elég volt, nincs tovább, már senki sem hallgat!

A morajló tömegből kiszakadók
A˝sérthetetlen˝ kolosszushoz tódulók
Felbőszített szívvel, s erővel küzdenek.
Golyók, aknák kereszttüzébe esnek.
Süvít a golyó; csapódik a test
Láb az aknán; csapódik a test
Vér a falon, vér a füvön
Merev test hever a földön.

Az utolsó harcos küzd a golyóval
Felbőszített bábúk lődöznek hiába
Mert Ő eljutott az áhított célhoz
Szemében a gyilkos tűz lobog
Nem késlekedik
A kést az égbe emeli
Most a nép nevében cselekszik
Lesújtásra készülődik
Izma megfeszül
A kéz lendül...
A golyó célbatalál.
A bosszúállót megtalálja a halál.
Arccal a sárba borul.
A hős vére a tömeg felé csordul.
S a szemekből a remény izzó tüze kialszik.