Kis Testamentum

Míg gyerek voltam,
Mosolyogtam
De felnőttem
S felelőtlen
Szerelmekkel
Megszenvedtem
Reményt vártam
És találtam
Csalódást
Meg halódást

Hittem a csodákban
És mindent csodáltam
Csillag voltam
Magam ragyogtam
De mikor dél körül fürdőztem
A valóságba ütköztem
Beletört a lábam
Mire újra jártam
Beletelt sok hónap
A haj lehullott rólam

Kopasz lettem
Tehetetlen
Csecsemősen
Járni kezdtem
A leckét megint megtanultam
Meglátásban megjavultam
Bárányokat elhajtottam
Ingujjamat felhajtottam
Nagy álmokat elfeledtem
És a reményt fogasra tettem

Most hát megint magas lettem
Kiskoromban is ezt hittem
Elmentem az óvodába
Elvesztem a sokaságba’
Most már tényleg nagy vagyok
Túl sok mégsem változott
Bár a lelkem elszakadt
Kezem, s lábam megmaradt
Gondolom, ha kint leszek,
Megint, s megint elesek.