Ismét felkelt a Nap,
S aranyos fényt a föld kap.
Nocsak, néhány diák
Koptatja az út porát.
Leülnek a patakparton,
Dőlnek a torony oldalához,
S az árnyékban ülve,
Egészen felüdülve
Letörlik homlokukat,
Nevetnek ők nagyokat.
A melegtől menekülnek,
Hűs habokba mennek
S élvezik a pihenést,
Mely mégse tart örökké.
Estefelé jókedvvel a fűbe
Heverednek le a tűz körébe.
Megmászták már a tornyot,
Mely régóta áll ott,
S habár omladozik,
A környék szinte virágzik.
A tűz körül beszélgettek,
S lassan aludni mennek,
Mert leszállott az éj,
A pihenés is elkél.
Mindenki a saját sátrában
Jár már valahol álmában.
A tücskök ciripelnek odakinn,
Szentjánosbogarak fényénél ez nem kín.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2024-09-23
|
Novella
Az életünk során rengeteg kapcsolatot hozunk létre és szakítunk meg. Ezek olyan utakra sodornak...
2024-09-05
|
Novella
Ismeretlenül is kívánom legyen annyi kitartásod és erőd az álmaid megvalósításához mint főszereplőmnek...
2024-08-23
|
Novella
Jöjjön egy sokkoló történet az íróasztal fiók mélyéről ami novellaíró versenyt is megjárt.Ugyan...
2024-08-12
|
Merengő
Gini a hármas szobában púderezte az arcát. Az ostromgépek hangja sajnos beszűrődött, a nő...
Friss hozzászólások
kivancsigi13:
Ma jó napom van. Nem rég olvas...
2024-09-24 22:53
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-03-15 00:00:00
|
Egyéb
Ha a csalódás tövise szúrta meg a szívedet,
Ha mindenki megtagad,ki egykor szeretett,
Ha fénylő csillag már nem ragyog,valaki feledni nem fog,
S az a valaki Én vagyok!
Ha mindenki megtagad,ki egykor szeretett,
Ha fénylő csillag már nem ragyog,valaki feledni nem fog,
S az a valaki Én vagyok!
A élet egyetlen esély - vedd komolyan!
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?