Ismét felkelt a Nap,
S aranyos fényt a föld kap.
Nocsak, néhány diák
Koptatja az út porát.
Leülnek a patakparton,
Dőlnek a torony oldalához,
S az árnyékban ülve,
Egészen felüdülve
Letörlik homlokukat,
Nevetnek ők nagyokat.
A melegtől menekülnek,
Hűs habokba mennek
S élvezik a pihenést,
Mely mégse tart örökké.
Estefelé jókedvvel a fűbe
Heverednek le a tűz körébe.
Megmászták már a tornyot,
Mely régóta áll ott,
S habár omladozik,
A környék szinte virágzik.
A tűz körül beszélgettek,
S lassan aludni mennek,
Mert leszállott az éj,
A pihenés is elkél.
Mindenki a saját sátrában
Jár már valahol álmában.
A tücskök ciripelnek odakinn,
Szentjánosbogarak fényénél ez nem kín.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-02-10
|
Merengő
Gini, a vörös, rövid hajú matektanárnő becsukta az osztálykönyvet, majd kinyitotta az ablakot....
2026-02-08
|
Novella
Régi betyárok ról mende mondák alapján iródot a nevek meg változtásával.
2026-01-20
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
2025-12-08
|
Merengő
A végtelen univerzumban nehéz megtalálni a körömlakkot, Gininek azonban sikerült. A vörös,...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-16 00:00:00
|
Egyéb
Ha elveszítettél valakit
anélkül, hogy megszerezted,
örülj annak,
hogy szerethetted...
anélkül, hogy megszerezted,
örülj annak,
hogy szerethetted...
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-21 00:00:00
|
Egyéb
Könycsepp hirdeti bánatom,
szívemet marja a fájdalom,
minden gondolatom ráhagyom,
boldog vagyok, ha láthatom...
szívemet marja a fájdalom,
minden gondolatom ráhagyom,
boldog vagyok, ha láthatom...
Hozzászólások