Ismét felkelt a Nap,
S aranyos fényt a föld kap.
Nocsak, néhány diák
Koptatja az út porát.
Leülnek a patakparton,
Dőlnek a torony oldalához,
S az árnyékban ülve,
Egészen felüdülve
Letörlik homlokukat,
Nevetnek ők nagyokat.
A melegtől menekülnek,
Hűs habokba mennek
S élvezik a pihenést,
Mely mégse tart örökké.
Estefelé jókedvvel a fűbe
Heverednek le a tűz körébe.
Megmászták már a tornyot,
Mely régóta áll ott,
S habár omladozik,
A környék szinte virágzik.
A tűz körül beszélgettek,
S lassan aludni mennek,
Mert leszállott az éj,
A pihenés is elkél.
Mindenki a saját sátrában
Jár már valahol álmában.
A tücskök ciripelnek odakinn,
Szentjánosbogarak fényénél ez nem kín.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-09-06
|
Történetek
Anna lassan lépett be a meleg, gyertyafényes szobába.<br />
A lágy zene, a levendula illata...
2025-08-23
|
Horror
A Szibülla Könyvének eltitkolt sorai és egy ősi, véres tőr a főhős családi múltjának legmélyebb,...
2025-08-21
|
Merengő
Zuhogott az eső és fújt a szél. Gini a vörös, rövid hajú nő egy késel a kezében kiment az...
2025-08-15
|
Horror
A Szibülla Könyve, egy ősi, görög írásokkal teli füzet nyitja meg a kaput a főhős múltjának...
2025-07-26
|
Történetek
Tavaly megtörtént lánybúcsú ami életem legextrémebb orgiájává vált.<br />
Néhany helyen kiszínezve,...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
A élet egyetlen esély - vedd komolyan!
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Érzed a pergamen-szemhéjakat?
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?