Ismét felkelt a Nap,
S aranyos fényt a föld kap.
Nocsak, néhány diák
Koptatja az út porát.
Leülnek a patakparton,
Dőlnek a torony oldalához,
S az árnyékban ülve,
Egészen felüdülve
Letörlik homlokukat,
Nevetnek ők nagyokat.
A melegtől menekülnek,
Hűs habokba mennek
S élvezik a pihenést,
Mely mégse tart örökké.
Estefelé jókedvvel a fűbe
Heverednek le a tűz körébe.
Megmászták már a tornyot,
Mely régóta áll ott,
S habár omladozik,
A környék szinte virágzik.
A tűz körül beszélgettek,
S lassan aludni mennek,
Mert leszállott az éj,
A pihenés is elkél.
Mindenki a saját sátrában
Jár már valahol álmában.
A tücskök ciripelnek odakinn,
Szentjánosbogarak fényénél ez nem kín.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-12-08
|
Merengő
A végtelen univerzumban nehéz megtalálni a körömlakkot, Gininek azonban sikerült. A vörös,...
2025-12-04
|
Fantasy
A Magyar One Piece egy melléktörténet, amely hűen illeszkedik az eredeti One Piece univerzumhoz...
2025-10-27
|
Horror
A fiú egy durva rántással felhúzta az anyagot, és a nő mellei szabadon lendültek elő. Erik...
2025-10-19
|
Novella
Jánosnak az orgazdának egy rendkívül esemény megváltoztatja addigi bűnös életét.
2025-10-15
|
Merengő
Gyülekeztek a fellegek mint a B közép a focimeccs előtt. Egy villám belecsapott egy kiskutyába....
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Érzed a pergamen-szemhéjakat?
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
A élet egyetlen esély - vedd komolyan!
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?