Kirándulás

Ismét felkelt a Nap,
S aranyos fényt a föld kap.
Nocsak, néhány diák
Koptatja az út porát.

Leülnek a patakparton,
Dőlnek a torony oldalához,
S az árnyékban ülve,
Egészen felüdülve

Letörlik homlokukat,
Nevetnek ők nagyokat.
A melegtől menekülnek,
Hűs habokba mennek

S élvezik a pihenést,
Mely mégse tart örökké.
Estefelé jókedvvel a fűbe
Heverednek le a tűz körébe.

Megmászták már a tornyot,
Mely régóta áll ott,
S habár omladozik,
A környék szinte virágzik.

A tűz körül beszélgettek,
S lassan aludni mennek,
Mert leszállott az éj,
A pihenés is elkél.

Mindenki a saját sátrában
Jár már valahol álmában.
A tücskök ciripelnek odakinn,
Szentjánosbogarak fényénél ez nem kín.