Kidobtál a rengetegbe
Ismeretlen őserdőbe.
Védtelen vagyok s félek,
Elveszik örökké a létem.
Nincs már meg a vastag pajzs,
Mely, ha kellett eltakart,
Nem tartod már előttem,
Nincs a szívem a szívedben.
Felfalnak a farkasok,
Vagy lassan elsorvadok.
Olyanná válok, mint az állatok,
De tudom, abba is belehalok.
Majd amikor eltemetsz,
Ne feledd, hogy szerettelek.
Síromra- mely a rengeteg lesz,
Szórjál majd sok nefelejcset.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-07-26
|
Történetek
Tavaly megtörtént lánybúcsú ami életem legextrémebb orgiájává vált.<br />
Néhany helyen kiszínezve,...
2025-07-24
|
Történetek
Sokáig szótlanul mentünk, miközben a kamion falta a kilométereket. Addi provákáltam egy isőután,...
2025-07-20
|
Fantasy
A fekete hosszú hajú nő felrakott egy fekete kávét és leült a konyhaasztal mellé. Az űrhajó...
2025-07-16
|
Történetek
Egy fiatal lány, aki keresi mitől lesz igazán jó neki.
2025-07-06
|
Fantasy
A világ titkai sokszor sötétben rejtőznek, és a legnagyobb titok, amit az emberiség valaha...
Friss hozzászólások
rpeter:
Köszönöm a segítséget, ehhez m...
2025-07-17 15:01
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Valami mégis tetszett benne: a sablonos gagyiságon átsütött, hogy te komolyan gondolod. Te elhitted, hogy ez a műanyag zene és szöveg szívből jön, és megpróbáltad szívből írni. Javaslom, hogy olvass igazi verseket, és rá fogsz jönni a kultúrházak fizetős műsorai és az igazi érzelem közötti különbségre, és meg fogod tudni mutatni, hogy képes vagy olyat is írni!