Kidobtál a rengetegbe
Ismeretlen őserdőbe.
Védtelen vagyok s félek,
Elveszik örökké a létem.
Nincs már meg a vastag pajzs,
Mely, ha kellett eltakart,
Nem tartod már előttem,
Nincs a szívem a szívedben.
Felfalnak a farkasok,
Vagy lassan elsorvadok.
Olyanná válok, mint az állatok,
De tudom, abba is belehalok.
Majd amikor eltemetsz,
Ne feledd, hogy szerettelek.
Síromra- mely a rengeteg lesz,
Szórjál majd sok nefelejcset.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Ha van lelked a szakításhoz,
ha van erőd a feledéshez:
szakíts, feledj!
ha van erőd a feledéshez:
szakíts, feledj!
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Egy szót se szólt ő,
csak kérdő testével közeledett,
mert nem tudta, hogy olyan kérdés a vágy,
melyre válasz soha sincsen,
lomb, amelynek ága nincsen,
föld, amelynek...
csak kérdő testével közeledett,
mert nem tudta, hogy olyan kérdés a vágy,
melyre válasz soha sincsen,
lomb, amelynek ága nincsen,
föld, amelynek...
Hozzászólások
Valami mégis tetszett benne: a sablonos gagyiságon átsütött, hogy te komolyan gondolod. Te elhitted, hogy ez a műanyag zene és szöveg szívből jön, és megpróbáltad szívből írni. Javaslom, hogy olvass igazi verseket, és rá fogsz jönni a kultúrházak fizetős műsorai és az igazi érzelem közötti különbségre, és meg fogod tudni mutatni, hogy képes vagy olyat is írni!