Ne szeress engem, te sánta,
Kiben minden úgy megsárgul,
S fájón dalol az alázat,
Míg a sír kopott ajtaja tárul.
Ne szeress engem, te ember,
Könnyebb úgy a szelíd búcsú,
Lágy reggel, nekem ólmos, nehéz,
Lelkemben sikoltva ráng halál-szú.
*
S te, te örök mozzanat,
Várd meg, simítsd, míg megmarad
Egy vers, egy, ki már szenvedve él,
S úgy hull le, mint fáról a levél.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2024-09-23
|
Novella
Az életünk során rengeteg kapcsolatot hozunk létre és szakítunk meg. Ezek olyan utakra sodornak...
2024-09-05
|
Novella
Ismeretlenül is kívánom legyen annyi kitartásod és erőd az álmaid megvalósításához mint főszereplőmnek...
2024-08-23
|
Novella
Jöjjön egy sokkoló történet az íróasztal fiók mélyéről ami novellaíró versenyt is megjárt.Ugyan...
2024-08-12
|
Merengő
Gini a hármas szobában púderezte az arcát. Az ostromgépek hangja sajnos beszűrődött, a nő...
Friss hozzászólások
kivancsigi13:
Ma jó napom van. Nem rég olvas...
2024-09-24 22:53
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Ha van lelked a szakításhoz,
ha van erőd a feledéshez:
szakíts, feledj!
ha van erőd a feledéshez:
szakíts, feledj!
A élet egyetlen esély - vedd komolyan!
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?