Kár belém a szó

Romlott lelkem szánalom
még csókodat se várhatom.
Soha nem jön el.
Az őrület rég rám unott
bánatot se kaphatok.
A magány átölel.

Szívem csak tetszhalott.
Suttogja az ösztön:
eresszelek.
A józanész megkopott
de ha szerelmet lopok
szeretkezek.


De te ott vagy a holdon
tolvaj szemekkel nézed.
Én meg könyörögök: kérlek
adj egyetlen kényszert
hogy feledjelek.

És te hiába adsz százat.
Hiába bántasz titkon sírva.
Hiába mondod felejts már el!
Legszebb álmom öröké őrzöm:
a szereteted.