Írni, egy életen át.

Írni, egy életen át.
Ez az álmom, amióta csak…

…álmodom. Álmodom saját világom,
mely saját álomalakjaimtól ragyog.
Álmodom győzelmem, amikor alszom.

S álmodom minden percben,
hogy életem jobb, mint ébren figyelnem
valóságom, mely kínokat s gyűlöletet mutat.
Álmomban nincs félelem, nincs áldozat.
Álmaim elvisznek, hova lábaim soha.

De nem álom szívem ragyogása,
s nem álom kezem tapintása,
mely arcodon siklik,
hogy álmodj, Te is.
Mert álom, mit ringató kezeim hoznak,
mikor hozzád érek s megsimogatlak.


Álomban élek s megálmodom létezésem,
hogy a létben hozzád lépjek.
S nem félek, álmom túl mély,
mint sem a rossz, hozzám elér.
Mert álmom megvalósul érintésemmel,
ezért élek s álmodom véled.


A Szép, mely félénk s mégis bátorítható,
kiben csak bujkál, valakiből egy szóra előbujt már.
A Szép ott van mindenütt, csak ismerni kell a szót,
mely felébreszti, ismerni a jót, mellyel elő lehet csalni
mert Szép minden, amit annak álmodsz,
de szép az is, amit szíveddel látsz most.

Ezért álmodom, hogy lássam a szépet,
Megéljem a jót…
…megálmodjam az élni valót.

Mert élni jó!

2000. W. R. -as.: D. Tamás