Intelem, mit megbecsülj!

Ifjú, jól figyelj a szóra,
hogy elindulsz most utadon.
Szép a világ, sok mondta ezt,
hazug s hamis minden szava!
Hallgass militarista szavára,
utána véld: merre tovább hova.

Káosz s mocsok borítja,
szennyes a bolygó kérge.
S bár szabad az én éltem,
látok körül támadót s ellent,
Pénzt, átkozott fémet keresni!
Muszáj...mindenért fizetni.

Nehéz a dolga, mondták
nehéz a dolga a katonának.
Egész nap szalad, ugrál,
háborúzni megy és meghal,
tisztek ordítanak, s hajtják,
vérző kezében nehéz puskák.

Nincs jó sora villanyszerelőnek.
Kevést kap, sokat szenved.
Sok vezetéket javít, marokra fog,
nem működik, előlről nekilát.
Mikor végre ismét ég a lámpa,
holtfáradtan borul be az ágyba.

Nem érzi jól magát a könyvelő,
irodába zárva, mint gorilla ketrecbe,
Óriási papírhegyek, számlák, szavak,
feje fájdul, dolgozik, enni nincs ideje,
Éjszaka is még asztalnál ül,
Két szemeibe sok könny gyűl.

Keserű a sofőr élete,
ki autóbuszon keresi kosztját.
Mindennap ugyanazt járja meg,
szeme előtt összefoly az út,
Lábai kőbe dermednek lassan,
de csak ül mozgó cellájában.

Tanítónak igen rossz a sora,
korán ébred, szemei vörösek,
Osztály előtt áll, s beszél,
senki nem figyel őrája,
kevés árat kap munkájáért,
visszakérdez, mit senki nem ért.

Politikus legfőkébb ne légy,
igaz elmédet hazug nyelvre
ne cseréld el, vigyázz éltedre!
Bármit csinál, meggyűlölik őt,
nevük a csalással megegyezik,
tízezrek a halálát követeik.

Munkásnak pokol az ő élte,
güzü-módra dolgoz egésznap.
Tenyerén megtapad beton s homok,
ruháját föld festi sötét színűre,
kenyeret éppen csak tud venni,
s családjának nincs mit enni.

Kegyetlen a rendszer-gazdák élte,
Szemeit képernyő marja szét.
Vastag szemüveget visel ő,
idegen számokat csinál, s néz,
újabb, még újabb hibákat talál,
úgy érzi, véget sose ér már.

Bűn-bűzös munkával fekete pénzt
keresni bolondság, ne tedd.
Megijed mind, ha kék fényt lát,
s ellen-szövetkezet puskától fél,
nincs nyugovása sötét éjszakában,
rablott vagyonán reszketve lappan.

Tudósé igen nehéz munka,
vastag könyvet próbál jegyezni.
Kísérletez, évekig, még tovább,
prófálkozik, főfájás gyötri.
Mikor végre eredményt eléri,
sehol senki nem hisz már neki.

Őrzőnek nem jó lenni, mert
éjeken át ébren marad.
Rendbontó késsel rátámad,
s ő nem lőhet őrá vissza.
Naphosszat buta képernyőt néz
poszton ülve, mi igen nehéz.

Földművelőnek igen kemény,
hónapokon át dolgozgat.
Rossz a föld, sokat túrja,
sár tapad fáradt testéhez.
Mit megtermel, kárba veszlik,
Ott az import, át sem veszik.

Gyártónak ne kívánkozz el,
nagy kéményes épületbe.
Egész nap szenved nagy gépeknél,
jön a futószalag, véget nem ér.
Éjszaka ér haza, holtra fáradva,
s igen véknyan csörög pénzmagja.

Hajósnak, halásznak nehéz a sora,
hullámzó földön élnek mindig.
Vízbe esnek, éhes cápák lesik,
s eltűnhet teljesen nyomtalan.
Hideg szél cserzi meg ő arcukat,
hónapokig otthont nem látnak.

Rossz annak, kiből orvos lesz,
nem díjazzák gyógyítását.
Véres sebbe, fertős testbe
könyékig kénytelen belenyúl,
vérszenny pecsétli ruháját,
undorral foltozza munkáját.

Keserű kenyere a bányásznak,
örök sötétben fejti a kőt.
Súlyos gáz ereszkedik mélyre,
robbanással fog kihunyni élte.
Keze bőre fakéreggé válik,
magasabb pénzre hiába vágyik.

Tűzszerész munka halálos.
Holt bombákat megtalálnak.
Nehéz a bomba, vizes, csúszik,
megfogni is bátorság-minta.
Fölemeli, s a bomba felrobban,
két fiút hagy ő atyátlan.

Hallgass énrám, fiatal te,
Légy író, büszke s rangos,
sokat tanulj, sokat olvas,
fantáziáddal alkoss okosat!
Húzd elmédre vastalpú cipőd,
taposs a világra, ha eljön az időd!