Ilyenek vagytok

Az ifjú szíve, mikor még fiatal,
nem tudja, mely úton járjon, mit akar,
csikóként ugrándozik, ifjúsága mezején,
míg évei felkúsznak, élete kék egén.

Mikor hajtja a vágy, a vad szenvedély,
s mindenhol szerelmet, ölelést remél,
a megkapott virágot letépve, odébb áll,
nyomában csak könny hull, keserű sóhaj száll.

Mint aranyló aszút, évei érlelik,
édes nektárként szerelmét vágyják, élvezik,
szíve már válogat, bár virágot most is szakít,
tudja már mi az édes, mi az, mi boldogít.

Eljön a csendes ősz, de tüze még éget,
csillagos éjszakán, szerelmet ígér néked
s reggel, mikor madár dalol, felkél a napja,
frissült erővel, szerelmed akarja.