Eljött a tavasz s vele az ébredés,
Az évnek szaka, mibe kezdődik az évelés.
Rügyeznek a fák s virágok nőnek,
Így nőtt két virága ennek a tőnek.
Ugyanaz a gyökere, mindkét szárnak,
Mégis más a színe a két virágnak.
Szirmuk ugyanannyi, illatuk se más,
Különbségük alig van, mit laikus szem lát.
Máskor kezdtek virágozni, máskor nyílnak el,
Amíg lehet, mégis, együtt nyúlnak fel.
Egy napsugárért küzd mind a két virág,
Kettejük pompáján ámul a világ.
Együtt kúsznak fel, mégsem ugyanott,
A faóriás törzse közéjük falat rakott.
Elérniük egymást nem sikerül soha,
Noha őket egy helyre ültették oda…
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-04-02
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
2025-03-27
|
Merengő
A borját szoptató tehén, vagy a becsapódó aszteroida, vagy a megafos hazugságai. Ti délceg...
2025-03-20
|
Horror
A telefonja vibrálni kezdett, nálam pedig megjelent róla egy kép a kijelzőn.<br />
– Ez így...
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-02-20 00:00:00
|
Versek
Bízd a végzetre mindened,
mert a léleknek...
mert a léleknek...
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-12 00:00:00
|
Versek
A tengerpartot járó kisgyerek
mindíg talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.
mindíg talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?