Igazság

Igaságosság, a szó, mit elfeledtek.
Álom, ,melyet már csak a bölcsek ismernek.
Halovány fogalom, miben régen hittek,
Tűz, mely lángját látva az igazak reméltek.

Kincs, mit irigységből loptak el a mennyből,
Mit felebarátja vett el az embertől!
S a lény neve, ki mindezt bölcsen kitervelte:
Igazságtalanság, az ördög hitvese!

Ravasz hárpiának megnőtt a hatalma,
Végül trónra került, de csak lopva-csalva.
Hiú ábránd csábitó gyönyörűsége,
Szétfoszlik, ha rátekint becsület tükrére.

Áruló! Elhagytad szerető népedet!
Mely eddig csodálva követte átkozott léptedet!
Gyilkos! Szinleled az ártatlanságot,
De titokban te ölted meg az igazságot!

Bosszúnk utolér, mi rádtalálunk bárhol,
Hiába futsz át, bőgve ezeregy  határon!
Szaladj, gyáván, innen a kilencedik hegyre,
Mely mélyére eladott lelked van temetve3!

Őrizgesd csak sötét barlangodnak mélyét,
Hogy a nép visszanyerhesse a jóság szent fényét.
S mi addig csak várunk, őrizzük az álmot,
Hogy egyszer visszakapjuk majd az igazságot!