Igaz Barát (Fiffencsnek)

Igaz barát

Ismét itt e bűnös szellem,
Nem élhet egy ilyen elme.
Mért vagyok még mindíg bosszús,
Az erős presztizs miért hoszús?
Mondod, hogy ne törjek meg,
De így talán elvesztelek.
Hát NEM, nem hagyom,
Inkább itt helyben lőj agyon!
Így más már nem maradt,
Nyelek egyett és megtartalak.
Ha van még egy csekély esély,
Kérlek ne dobj el, ne légy sekély!
Eddig szenvedtem, most készen állok,
Mutass utat, már csak Rád várok!
Nincs érzés mit el ne mondanék,
Nincs dolog mit meg ne oldanék.
Mért áltatom magam, vége mindennek,
Ha itt hagysz, s nincs értelme ennek.
Tudom, én vagyok e bajok forrása,
De igérem elmarad e gondok rágása.
Csak most légy megértő, még utoljára,
És segíts engedni e rémes árnyt útjára.
A hiba bennem rejlik, s probálom is javítani,
Ám éget a kín, vaj meddig fog tartani.
Ennyit tud e szerény lélek,
De nem bántom szíved míg élek!

Tán lehetek még bolgog veled,
S elfelejtjük majd ezt a terhet.
Reményem töretlen, s csak kérlek,
Veszennek a gonosz emlékek!