Idegen

hol az otthonod Idegen
ki nem találod az utad?
hol vannnak a szeretteid Idegen
kik mutatják merre a haza?
mért vagy ily szomorú
s, miért viselsz homlokodon töviskoszorút?
mondd, Idegen, mért érzem, hogy lelked elhagyott?
tán messzire szállt, keresve egy jobb világot?
hova tűnt reményed, Idegen
mitől egykor biztosan ragyogott szemed fénye?
mért nem találsz kiutat a sötétségből
mi az, mi vissza tart a vágyott békédtől?

Idegen, ki vagy te?
mért nem szólalsz végre?
s mért látlak olyan alakban
mintha földre szállt angyal volnál?
gyönyörű, hófehér inged
s arany pántlikád
nem ér fel szépségeddel
csak rongy
mely pihen gyönge vállaidon
százával véreznek mély sebeid
rég átáztak már a vékonyka kötéseid

Idegen, mondd hát, honnan jöttél?
S szemed mért sírtad véresre?
Mért nem szólsz egy szót sem?
-Szólt a gyermek anyja szelleméhez
De feladta, nem törődött tovább
A híd korlátjára felállt
Majd könnyed ugrással üdvözölte a Halált
előtte édesanyját siratta
ki meghalt egy hónapja
a fiú bánatában rá szánta magát
s a halálban megtalálta a menekülés útját
ez elől a gonosz világ elől megmenekült
édesanyjának mikor újra ölelte, megörült...