Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
A fiú egy durva rántással felhúzta az anyagot, és a nő mellei szabadon lendültek elő. Erik...
Jánosnak az orgazdának egy rendkívül esemény megváltoztatja addigi bűnös életét.
Gyülekeztek a fellegek mint a B közép a focimeccs előtt. Egy villám belecsapott egy kiskutyába....
Isabelle az egykori sztriptíztáncosnő zsaroló levelet kap.A zsaroló azt követeli egy éjszakát...
Egy a halálon is átívelő barátság története.
Friss hozzászólások
HentaiG: Elég élvezetes lett,bàr én amú...
2025-10-22 08:24
Priap69: Kérlek, folytasd a történetet!...
2025-10-18 14:57
HentaiG: A jó hír az, hogy már kész a m...
2025-10-11 14:34
makk.marci: A Burgonya tulajdonképpen gyök...
2025-10-11 09:57
Arcady: Az, hogy a hajóskapitányok esk...
2025-10-09 22:32
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

Idegen ismerősöm X.

Tollforgatás – nem nagy dolog, újra elővenni – merészség,
csak lezárásból – bátorság, hogy a soha tűnő árnyak
végleg kioltódva lelkünkből ne kísértsenek tovább.

Az eredethez visszatérni: itt kezdtem emlékműved állítani,
hogy mi volt lelkemben – lezárható érzések; kulcs,
mely az óceánok mélyére vetve – bármelyiknek mélyére.

Tartsd titokba’ – így szólt tanácsom, hogy
érzéseimről senki se tudjon, ne is érezze soha,
érzéketlen lerészegedés? Probléma megoldva.

Pattogott fülemben még régen a kandalló tűz – jövőnké,
a könnyázottak lehet most már vele ropognak,
a múlt nem fog amneziálódni – talán soha.

A vágy bűnös volt, de éreztem – igen,
a szomszéd kutyákra hallgattam – felejtés,
már nem csak figyelek, hanem merek – teszek.

Az éjszakák már nem búcsúk, átalszom könnyeden Őket,
a szétfoszlott álmoknak álivedercsit intve,
az Átkom bezártam szobájába – nem magaméba.

Belül megtettem. Elkezdtem… Nem leszek néma, csöndes,
nem kell a szépség, rútság, konok epres öntet,
mellyel pótolom még itt lüktető hiányod.

Éld tovább vítádat – megtettem, tedd te is,
ne legyen késő, mert eltűntem, gondolj még rám,
bár ne lobogjon többé soha az ősi titkos láng.

A fényérzékenység is csak kitalált fekália,
mellyel védeni próbáljuk másvilági létünk
apró el nem sodródó titkos árnyait.

Hazugságba tengődtem – talán még tétova talány,
hogy véget vetve mi leszek: halott vagy csak árny,
mellyel a nem létezőbe kiáltok.

Figyeltük magunkat: a harmadikat – kit Mi alkottunk,
Harcolt, küzdött, kívánt igazat, de kihalt minden,
banzájba veszett a verem sötétjében.

Várakozással voltam telve, századszorra véget vetve,
Tettek zúdultak az ismeretlen vízesésbe,
mellyel elköszönt az alkotó az alkotottól.
Hasonló versek
3040
A tengerpartot járó kisgyerek
mindíg talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.
2477
Egy vérző szív mely már alig dobog,
Egy...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: