Hold

Látszik a Holdnak az egész
Fénye, ami fekve nézvén
Félénk, de mégis oly merész,
Hogy láthat minden volt-kérdést.

Egyszer még széles mosoly van
A fényén, majd szomorúan
Keresi a választ, olyan
Dologra amit nem tudhat.

Ha meglelné, akkor aztán
Hamarabb elmondaná már
Mintsemhogy meglelném azt tán,
Kár, hogy el nem mondhatná s fáj.

Amit én leginkább tudni
Akarok: Mit kéne súgni,
Hogy én mikor látlak, futni,
Tudjam, ölelve fogsz fújni.

De válaszolni sose fog, senki és semmi sem.
Habár a kérdés jól még.. Nos.
Jól még megfogalmazva egyszer nem volt. De már nem is kell. Jobb így.