Látszik a Holdnak az egész
Fénye, ami fekve nézvén
Félénk, de mégis oly merész,
Hogy láthat minden volt-kérdést.
Egyszer még széles mosoly van
A fényén, majd szomorúan
Keresi a választ, olyan
Dologra amit nem tudhat.
Ha meglelné, akkor aztán
Hamarabb elmondaná már
Mintsemhogy meglelném azt tán,
Kár, hogy el nem mondhatná s fáj.
Amit én leginkább tudni
Akarok: Mit kéne súgni,
Hogy én mikor látlak, futni,
Tudjam, ölelve fogsz fújni.
De válaszolni sose fog, senki és semmi sem.
Habár a kérdés jól még.. Nos.
Jól még megfogalmazva egyszer nem volt. De már nem is kell. Jobb így.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-09-29
|
Novella
Isabelle az egykori sztriptíztáncosnő zsaroló levelet kap.A zsaroló azt követeli egy éjszakát...
2025-09-27
|
Novella
Viktor az író elveszti ihletét végül némi segítséggel ugyan de újra rátalál.
2025-09-25
|
Novella
Lea és társa Jázmin a két prostituált egy villát bérelnek ahol fogadják a kuncsaftjaikat....
2025-09-14
|
Novella
Andrés atya meghallgatja a hívek szexuális bűneit,egészen addig amíg saját vágyaival lesz...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-21 00:00:00
|
Egyéb
Könycsepp hirdeti bánatom,
szívemet marja a fájdalom,
minden gondolatom ráhagyom,
boldog vagyok, ha láthatom...
szívemet marja a fájdalom,
minden gondolatom ráhagyom,
boldog vagyok, ha láthatom...
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Érzed a pergamen-szemhéjakat?
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
Hozzászólások