Meglásd feljö a hold és mellé a csillagok,
Sötét utadon feletted, mind mind ragyog.
A hold lábad elé ezüst szőnyeget terít,
Vezetni a sötétben neked így segít.
Hát ne félj, a szél is látod, csendesül,
Már nem vihar, mi dúlt benned, ott belül.
A vágy mely vasmarokkal eddig átfogott,
Lehet, úgy érzed, legyen örökre átkozott.
De a sóhaj mi felszakadt szívedben ott belül,
Reményekkel telve most ismét elrepül.
Megbocsátasz százszor, lehet tán ezerszer,
Alkut kötsz magadban háborgó szíveddel.
És jól esik a fény mi lábad elé terül,
Felnézel az égre s arcod, felderül.
Hullik a sötét, búcsúznak a csillagok,
És én várlak, az út végén ott vagyok.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2024-09-23
|
Novella
Az életünk során rengeteg kapcsolatot hozunk létre és szakítunk meg. Ezek olyan utakra sodornak...
2024-09-05
|
Novella
Ismeretlenül is kívánom legyen annyi kitartásod és erőd az álmaid megvalósításához mint főszereplőmnek...
2024-08-23
|
Novella
Jöjjön egy sokkoló történet az íróasztal fiók mélyéről ami novellaíró versenyt is megjárt.Ugyan...
2024-08-12
|
Merengő
Gini a hármas szobában púderezte az arcát. Az ostromgépek hangja sajnos beszűrődött, a nő...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hold
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2001-09-16 00:00:00
|
Versek
Benyitottam a hálóba és a következő kép tárult elém: feleségem hanyatt fekszik, lábait szétrakja és a szomszéd Zsuzsa feleségem lábai között van négykézláb és nyalja feleségem pináját. Zsuzsa...
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-12 00:00:00
|
Versek
A tengerpartot járó kisgyerek
mindíg talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.
mindíg talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.
Hozzászólások