Hívtál

Hívtál.
Szomorú a hangod.

Remegek és csak csendben hallgatlak,
a válaszok, a szavak bennem maradnak,
nem mondhatom ki őket,
nem kergethetem szét a felhőket,
nincs jogom hozzá, nem tehetem,
megígértem, a hazugság nem kenyerem.

Mennyire szeretném elmondani, hogy
hiányzol, hogy minden perc és óra,
éveket jelent a Tőled távol,
nélküled mindegy merre, lehetek bárhol.

Mennyire szeretném elmondani, hogy
szeretlek, hogy utánad vágyom,
hiányzik az ölelésed, a csókod, hogy
a napot minden este sírással zárom.

Hallgatom a zenét, Rómeo és Júlia,
az örök, halhatatlan szerelmesek dala,
szívem a ritmussal együtt dobog,
mint ahogy ők, én sem leszek boldog.

Maradnak a kedves, udvarias szavak,
annyira igyekszel, hogy ne bántsanak,
gombóc van a torkomban és csak hallgatok,
némán kiáltok, hátha hallod,
én még mindig a Tiéd vagyok!