Hiányzol nagyon

Magányosan fekszem az ágyamon,
nem mondom, de hiányzol nagyon.
Közel vagy hozzám, mégis oly messze,
elhalt a szerelem, elszállt jó messze.

Elszállt vele, ohh,a lelked is,
ám engem itt hagyott, a hamis.
Most már egyedül fekszem az ágyamon,
mégsem mondom, hiányzol nagyon.

Tova szálltak véled az emlékek,
a csók, az ölelés, a szerelmi kellékek.
Magáynosan fekszem az ágyamon,
nem akarom, de hiányzol nagyon.

Hogy szeressek így, magamban, nélküled,
Ohh, hát hiába mondom, nem hallja szíved?
Most már egyedül fekszem az ágyamon,
nem mondom, mégis hiányzol nagyon.

Vége hát a jónak, vége lett a szépnek,
eltűnt a szerelem, eltűnt az élet.
Végül magányosan fekszem az ágyamon,
tudom hiába, de hiányzol...nagyon.