Hazug szerelem (avagy emlékezés egy lány és egy fiú igaz történe

Volt egy fiú és volt egy lány
Valaha szerették egymást, talán.
Elmesélem nektek, hogyan éltek ők ketten
Elmesélem, hogyan szerettek
Hogy ők ketten szerelmesek.
Elmesélek egy szomorú történetet,
Melynek még jó is lehet a vége,
Nem tudom, még mi következhet.

Volt egy lány, nagyon fiatal. Kinek
Szíve szerelmemtől még nem szakadt
Ki most először érzett igazán ilyet
Kihez szólt most ez a furcsa élet.
Egy ifjú legénybe lett szerelmes
Úgy érezte szerelme végtelen,
Úgy hitte, most élete végre boldog lehet
Hogy végre foghat egy biztos kezet

Volt egy fiú, aki bizony nem volt szegény
De sok mocskos titok lapult lelke mélyén
Dúskált egy rég szerelemben
A nőt azonban nem igazán szerette
Mégis hozzá gyerek fűzte. De e gyermek meghalt.
S a legény érzése is így iránta mind elhalt.
Úgy döntött, hogy eme kapcsolatot
Most abba hagyja. Keres egy másik társat

Egy nap a lány és a fiú sétált
Majd végre megpillantották egymást
Szerelem volt ez első látásra
Egymásba szerettek egy csapásra
Majd egymást még inkább megkedvelték
S szívük most már csak egymásért élt.
A fiú a lányt tényleg megszerette és
Elhagyta a nőt, kihez hazugság fűzte






Ők ketten most már boldogan éltek
Mindent, mi régen volt könnyedén feledtek
Szerelmük olyan volt, mint egy mese
Közösen gondoltak a csakis szép jövőre.
Úgy hitték kapcsolatuknak nem lesz vége
S ha mégis? Akkor is csak szépen.
De úgy érezték szerelmük végtelen
Úgy gondolták ennek sosem lesz vége

De jött a hangos: beng, beng, beng,
És jött a még hangosabb: hej, hej, hej
Egyre többet veszekedtek
És a férfi volt nője, életébe újra belépett
S most hazudott egy gyereket
De se a lány, se a fiú ezt nem sejthette
S jött a hangos: beng, beng, beng,
És jött a még hangosabb: hej, hej, hej!

A fiú menjen vissza a terhes nőhöz
A fiatal lány ezt kérte szerelmétől
S az ifjú nem tiltakozott, akarata
Szerelmével nem birkózott, bár szíve
Lehet, hogy mindez ellen tiltakozott.
S mielőtt visszament a nőhöz, a legény
Igaz szerelmével közölte: „szeretlek én
S hidd el szerelmünket, sohasem feledném!”

S most már egymás nélkül éltek
A fiú szerelmét mégis feledte. De a lány,
S szíve még mindig a fiúért epedt.
S hogy most ők már ketten
Nem együtt léteztek, elképzelhetetlen.
A lány szíve majd megszakadt
Sokat sírt, hol senki sem látta,
Vörös szemeit sokszor takargatta









A fiú nem tudom hogyan és hol él
Nem tudom, hogy a lánytól mit remél
Nem tudom, hogy a lányt szereti-e
Vagy hogy nem –e feledte
Nem tudom, hogy most kit szeret
S azt se, hogy a lányt hogyan szerette
Nem tudom, hogy szíve igazán kihez fűzte

De azt tudom, hogy a fiatal lány
Sokat szenvedett, mert –e
Fiút tényleg, szerelemből szerette.
Tudom, hogy szíve így még nem érzett,
Lelke így még sohasem szenvedett, nem vérzett.
Szíve majd meghasadt a fájdalomtól.
Tudom, hogy remél még valamit a fiútól

Volt egy fiú és volt egy lány.
A lány, a fiút még mindig szereti talán
A fiú azonban csak kedvelte
Hazugság volt minden érzése
Egykoron boldogan éltek, de a fiú
A lányt feledte. Egy másik nőért
Elhagyta, s most, e lány úgy érzi,
A fiú őt becsapta, érzéseit csak hazudta.

Volt egy fiú és volt egy lány
A lány a fiúra még mindig vár talán
Szíve majd megszakad, s érzései
Még sokáig így maradnak, mert
A szerelem fájó gyötrelem.
Elmeséltem igaz történetüket.
Nem tudom, ezek után mi következhet
Talán mégis boldog élet várhatja őket.