Késő éjszaka volt.
Kéken világított a Hold.
A Lugasból egy lány lépett ki,
És a tó fölé hajolt.
Csak nézte finom arcát,
Ahogy a víz tükröt tart elé,
Hiába várt... hiába várt...
Senki nem guggolt mellé.
Éjfél is elmúlt már.
Vagy ezer év talán?
Szép barna szeméből
Egy könny hullott alá.
E piciny kis könnycsepp,
Lelkének darabja,
Finoman mosta arcát,
Majd elnyelte a tó habja.
Mélyen a tóba hullott,
Varázslatos fénnyel,
Majd a felszínre tört,
Egy hattyú képében.
A lány fel se nézett.
Nem látta már a madarat,
Ki fénylő ezüst színnel,
Az ég felé tört utat.
Egyre feljebb repült,
Szabadon, de búsan,
Lehajtva fehér fejét
Útba vette a Holdat.
Csak szállt egyre a magasba,
Míg el nem tűnt végül,
Büszke, szép alakját
Csillagkép hagyta örökül.
Onnan nézi most is,
Ahogy a tó mellett egy lány vár,
Kinek fehér lelke egy éjjel
Hattyúként az égbe szállt.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-02-10
|
Merengő
Gini, a vörös, rövid hajú matektanárnő becsukta az osztálykönyvet, majd kinyitotta az ablakot....
2026-02-08
|
Novella
Régi betyárok ról mende mondák alapján iródot a nevek meg változtásával.
2026-01-20
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
2025-12-08
|
Merengő
A végtelen univerzumban nehéz megtalálni a körömlakkot, Gininek azonban sikerült. A vörös,...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...