Hát megtaláltad...

Hát megtaláltad, vagy ő talált meg téged,
Mindegy, talán jobb lesz ez így...
Hisz nem ért volna, tudom soha véget,
Csak nagyobb lett volna bennem a kín.
Most fáj, de már nem érzem sokáig,
Mert tudom a szív, ami megszakad,
Nem fáj tovább, csak a halálig,
Aztán megpihen, ott lenn a föld alatt...
Ha egyszer majd, TE is ugyanezt érzed,
Kérlek ne tégy úgy, ahogy tettem én,
Ne hallgass, ha erős vagy, hát kérdezz,
S a válaszban midig lesz: remény...
Hát légy boldog, szívemből kívánom,
Mert megérdemled már, hogy álmaid,
Végre testet öltve ezen a világon,
Beteljesítsék, titkos vágyaid...
S ha majd átölel és azt érzed, hogy éget,
Öleld TE is, öleld, ahogy csak tudod,
Mert a szerelem, addig nem ér véget,
Míg az ölel, akitől a szerelmet kapod...
Most búcsúzom, többé már nemzavarlak,
Elmegyek, s már csak halkan suttogom:
Bocsáss meg, hogy még mindig akarlak,
S hogy feledni az érzést, még nem tudom...