Hallgatok, némán, de azért vagyok,
Alkotnak, remekelnek, meletem a nagyok.
Olvasom a békés, mesélő sorokat,
Zátonyra futott, vagy örömteli sorsokat.
Kinek vert lelkében tanyát a bú,
Mért érzi úgy, hogy sorsa szomorú.
Van kinek sora, szerelemtől, lángol,
Jól érzi magát, legyen is bárhol.
Van kit, ugratnak társai évődve,
Van, ki elkullog, mélyen sértődve.
De az írás szépsége, s varázsa,
Visszahozza, mert tudja itt a társa.
Mert a vers olyan, mint a fáklyalángja,
Az irodalomkedvelőknek uj hazája.
Örülök, hogy én is tagja vagyok,
Még ha nem is alkotok olyan nagyot.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2024-09-23
|
Novella
Az életünk során rengeteg kapcsolatot hozunk létre és szakítunk meg. Ezek olyan utakra sodornak...
2024-09-05
|
Novella
Ismeretlenül is kívánom legyen annyi kitartásod és erőd az álmaid megvalósításához mint főszereplőmnek...
2024-08-23
|
Novella
Jöjjön egy sokkoló történet az íróasztal fiók mélyéről ami novellaíró versenyt is megjárt.Ugyan...
2024-08-12
|
Merengő
Gini a hármas szobában púderezte az arcát. Az ostromgépek hangja sajnos beszűrődött, a nő...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hallgatok
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-02-21 00:00:00
|
Versek
Egy vérző szív mely már alig dobog,
Egy...
Egy...
Most még élek s virulok
De holnap talán kiborulok,
Mert fáj, s kínoz
a sok fasz kiket érzelmeim kínoz
De holnap talán kiborulok,
Mert fáj, s kínoz
a sok fasz kiket érzelmeim kínoz
Hozzászólások