Haldoklom....

Haldoklom.
Szívemben fájdalom csobban, halk neszt loptam,
szívedbe fájdalom zörren, szusszan.
Mi lettem? Felnött vagy maradtam naiv gyermek?
Szánalmas sorsú emberélet.
Lelkemben göröngyök, mint macskaköves sétány.
Szívem sajgó fájdalma, vadállatoktól marcangolt már.
Tajték a tavon, feszített víztükör.
Föléhajolok, arcomon fájdalom. Gyönyör.
Apró ráncok. Mit rejtetek, bennem sebet ejtetek.
A múlt nálam egy rögeszme,
melyet el kéne dobnom messze..
Hinnem létem, bájom, vidámságom.
Tettem mit megtettem,
akaratlan segitettem.
Adtam már bánatot, kinek érdeme szerint.
Boldogságot könnyet fakasztó mosolyt,
ha megérdemled megint...
mosolyogj rám,
lelked hófehér tisztán, ragyogjon.
Imád legyen lelked,
csillogjon fohász szemed.
Mosd tisztára mérgezett lelked,
hogy nyugodtan élhesd életed.