Hajnali gondolat

Kedves! Ezt el kell, hogy mondjam neked.
Már előre látom, ahogy mosolyog a szemed,
Mikor olvasod a sorokat.
Hm! Szavakba csomagolt gondolat.

- Igen: gondolat,
Mely reményből fogant.
Gondolat,
Mely megnyugtatott,
S felkavart.

- Ma a hajnal, betakart veled.
Takaróm voltál!
Pihe-könnyű, meleg.
Lágyan átkaroltál,
A csücsök volt a kezed,
És kezemben pihent.

Az érzés arcomhoz simult,
Bőröm égett, belepirult.
Én hullámaidba bújtam,
Mint lemenő Nap a tóba,
Hűsöltem benned,
Hogy frissen, újnapra keljek.

Pillámon harmat csepp gyöngyözött,
Felitta tenyered, s a végtelen,
Mely közénk költözött.
Egy langyfuvallat felemelt,
Szél hátára ültetett.
S elnyargalt veled.

Most fénytelen szemmel nézem
A fölémhajolt kékégen
Hogy úszik a habos bárányfelhő.
Hm! Csücske integet felém a végtelenből.