Hagytam magam becsapni (volt barátomnak)

A második érzésem: Hogy hagytam magam becsapni

Szinte már az egészen nevetek.
Az egészet rajtad és magamon is értem, már a gondolataimnak sem hiszek.
Ha jobban visszagondolok,
Egymást követték a veled kapcsolatos furcsa dolgok.
Hogy miért nem vettem észre..
De egészen mindegy, hogy mikor gondolok most már bele,
Mert csak gyötröm magam vele.
Rájöttem, hogy veled a veled kapcsolatos bármilyen gondolat fölösleges lenne,
Hogy a rajtad való gondolkodás fölösleges időfecsérlés lenne, na meg nem is érdekelne..
Tudod, ha ilyenkor, mikor írok, bezárnám a gondolatkapuimat magamban,
Elzáródnának, kínoznának, idegesítenének, felforrva-forronva robbanni készülnének ki, mint egy vulkánban,
A gondolatokkal együtt, persze én is robbannék,
Nem lenne értelme, ha csupán csak a veled kapcsolatos hülyeségek miatt belehalnék.
Ha engedtem volna, a szívem is beleszakadt volna,
De nem vagyok gyenge,
És már nem vagyok szerelembe sem „esve”.
Nem kell téged felejteni, kitörlődsz simán a fejemből,
De nem a szívemből,
Abban benne sem voltál,
Meg sem érdemelted, mert már a legelején is bántottál.
Elteltél magadtól,
Sokat hittél magadról..
Minden ilyet a szemedbe vághatnék,
De akkor csak a te szintedre süllyednék.
Nem vagyok olyan mint te, én senkit sem sértegetnék..
Érted én magamból ki nem kelnék.
Nem fogok szenvedni,
Pedig a fenébe is..Hagytam magam becsapni.