Az árnyékod leszek,
Mely veled mozog,
Tavaszi szellőként
Örömöt hozok...
Megfogom a kezed,
S ez útmutatás
A fény felé vezet
Egy életen át.
A porszemekkel
Testedre tapadok,
Ha mindenki elhagy,
Melletted maradok
Kis ránc leszek
A szemed sarkában,
Mely mindig nevet,
S az „ámen” az imádban,
Persze csak, ha lehet,
Ha megengeded,
Hogy létezzek még így,
Hogy ott legyek veled,
Hogy elvezessem
A könnycseppeket...
Ott leszek, ha a szomszéd,
Vagy a kutyája megharap,
Erős vagyok, elnyelem
Minden fájdalmadat!
Világítok neked,
Ha bealkonyul,
S tán találkozhatunk
Az életen túl.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Ezer seb, mi ezerszer kifakadt,
Ezer szó, mi ezerszer elmaradt.
Múló idő és múló fájdalom...
Ezer szó, mi ezerszer elmaradt.
Múló idő és múló fájdalom...
Most még élek s virulok
De holnap talán kiborulok,
Mert fáj, s kínoz
a sok fasz kiket érzelmeim kínoz
De holnap talán kiborulok,
Mert fáj, s kínoz
a sok fasz kiket érzelmeim kínoz
Hozzászólások
Az életben kellene találkozni, nem az életen túl...
Nagyon tetszett:)
néha csak az életen túl lehet...;)