Az árnyékod leszek,
Mely veled mozog,
Tavaszi szellőként
Örömöt hozok...
Megfogom a kezed,
S ez útmutatás
A fény felé vezet
Egy életen át.
A porszemekkel
Testedre tapadok,
Ha mindenki elhagy,
Melletted maradok
Kis ránc leszek
A szemed sarkában,
Mely mindig nevet,
S az „ámen” az imádban,
Persze csak, ha lehet,
Ha megengeded,
Hogy létezzek még így,
Hogy ott legyek veled,
Hogy elvezessem
A könnycseppeket...
Ott leszek, ha a szomszéd,
Vagy a kutyája megharap,
Erős vagyok, elnyelem
Minden fájdalmadat!
Világítok neked,
Ha bealkonyul,
S tán találkozhatunk
Az életen túl.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-04-02
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
2025-03-27
|
Merengő
A borját szoptató tehén, vagy a becsapódó aszteroida, vagy a megafos hazugságai. Ti délceg...
2025-03-20
|
Horror
A telefonja vibrálni kezdett, nálam pedig megjelent róla egy kép a kijelzőn.<br />
– Ez így...
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Az életben kellene találkozni, nem az életen túl...
Nagyon tetszett:)
néha csak az életen túl lehet...;)