Ha majd Ő szenved!

Álomból valóság,
hirtelen jött változás.
Körül tekintve nézem,
az összeomlott képet!
Tétlen erőm, s lelkem,
hogy újra felépítse!

Tudom azt, hogy egyszer
bánni fogod mindezt.
De akkor késő lesz már édes!
Én addigra boldog leszek,
és MÁST szeretek!!!

Könnyes, megbánt,
ártatlan szemmel,
nézel majd engem,
mintahogy én néztem rád,
abban az elmúlt percben!

Akármit mondtam, tettem,
csukott szemeket, és füleket leltem!
Nem törődtél velem,
ELDOBTÁL ENGEM!

Gondolj akkor majd vissza mindezekre,
és fájó szívvel mondjad:
\\\\\\\"MEGBÁNTAM SZERETLEK\\\\\\\"
Akkor majd belátod te is,
hogy milyen is az,
az IGAZI kín.

És nem jövök vissza többet hozzád,
nem csókollak, nem szeretlek.
Hisz TE pont EZT AKARTAD,
majd erre EMLÉKEZZ ki sírt szemmel!!!!!