Gyilkos szerelem

Elvesztettem hitemet,
megöledtem ön magam.
Nincs ki fejemet ki mosná,
nincs kinek bánatomat el mondanám.

Fájó szívemet szét tapossa,
lelkemet szét tiporja.
Gyilkos ez a szerelem,
mely az életemet eltiporja.

Ajkaim már meg remegnek,
ha nevét a számon eleresztem.
Testem minden egyes pontja,
megremeg és tán, szét is hullhat.

Nem tanultam az éledtől semmit,
sok szor jelentéktelennek tüntem.
De én mentem és nem törödtem,
hogy milesz avval akit (tiszta)-szívvel szeredtem.

Lelkem mélyén én is tudtam,
hogy ez nem jó és kinozni fog.
Hogy az élet ilyen kegyetlen,
mivel ámor nyila engem talált el.

Lassan elveszidtem eszemet,
lelkemet és szívemet.
Tudtam akkor is, hogy ő idősebb,
hogy ő nála semmi esélyem nincsen.

El megy meledtem, és én csak halgatok,
és magamba szitkozódok.
Gyilkos szerelem véget vetek most neked.
Ha törik vagy szakad engem nem érdekel.
De legyen már béke a lelkemben.