Gondolatok...

Gondolatok, melyek fejemben születnek,
S szavammal halnak, vagy maradnak fenn
Örökre, nem elég.

Szavak, melyek tollam hegye alatt születnek,
Csak úgy jönnek s értelmük nem több,
Mint a mozdulat, mely megalkotta őket.

Szavak, melyek e papíron születtek,
Csak szavak, hogy ne legyen üres e lap,
Hogy ne bénítson mozdulatlanságom
Hogy tollam hegye nyomot hagyjon.

Szavak, melyek mondatokká nőnek,
S mondatok, melyek gondolatokról mesélnek,
Gondolatok, melyeket érzelmek szültek,
Érzelmek, melyeket érzések teremtettek.

Szavak, melyek kiborulnak belőlem,
Melyek nem tapadnak meg torkomon,
S, ha lenne, aki hallja, számon szólnának,
De magányomra csak e lap figyel,
S türelmesen pihen tollam hegye alatt,
Hogy az, hátán futkosva,
Szavaim rajzolja sorokba.

Szavak, melyek nem szólnak,
Csak mutatnak,
De csak azoknak,
Akik olvasnak.

-szólnék, ha lenne, akihez szólhatnék…
-szólnék, ha lenne szó, ami hozzádér…

Csak azt szerettem volna mondani: -Szeretlek!

Amikor körülnéztem, már nem volt ott, akit kerestem.
- Csak én vagyok itt;
- Csak én várok;
- Csak én nem tudom kit;
- Csak nekem nem dobban a szív.

W.R. -as.: D.Tamás
2002. január 7.