Oly zavart hullámokat vet a gondolat végtelen tengere
Ezer kérdés kétségek közt hánykódó hajóm fedélzete.
Furcsán néz rám az emberalak a víztükör fodrai közül
Nem értem őt már, nem értem mitől fél, miért menekül.
Egy kéz, pár ujj simít végig életem rejtélyes vonalán
S gyomromban egy eltévedt lepkeraj rebben fel nyomán.
Reménynek tűnő, fagyos jéghegyek közt evezve várom
Talán a felszín alatt, odalenn, a választ megsúgja egy álom.
Percekként suhanó órák alatt repülünk, repülünk lassan
S megáll a világ karjaid közt, amint ajkad eléri az ajkam.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
brtAnna:
Szia, Zsófi, Anna vagyok segít...
2025-07-01 00:04
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-17 00:00:00
|
Szerelmes
1 Év amíg rád vártam,
1 Hónap mire rádtaláltam,
1 Hét még igazán szenvedtem,
1 Nap mikor csak a szavakat kerestem...
1 Hónap mire rádtaláltam,
1 Hét még igazán szenvedtem,
1 Nap mikor csak a szavakat kerestem...
Beküldte: Anonymous ,
2004-03-16 00:00:00
|
Szerelmes
Valamikor réges-rég,
összejöttünk te meg én.
A csillagfényű éjjelen,
meglágyult irántad a szívem...
összejöttünk te meg én.
A csillagfényű éjjelen,
meglágyult irántad a szívem...
Hozzászólások
További hozzászólások »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned
Pusheen ·
Szép, tetszik!:)
Scarlet ·
Köszönöm, örülök, hogy tetszett :smile:
D.S. ·
Tetszett a versed.