Féltve szeretlek

Menekülni, messze, tájra,
Elbújni, ha szíved fájna,
Mert nem tudni, csak csodálni,
Közelgő sorsunk csöndben megvárni,
nehéz. nehéz hiányod. nehéz pillantásod,
nehéz magamban, némán ülni,
a legnehezebb: remélni.
A tettek felvállalását másra hárítom,
Várok, kérdezek, (csodálok,)
Reményed nincs senki se?
Akaratunk kevés, elvész a Semmibe.
Valahol létezik élted,
így nem mindegy: éljed!
Segítek, fogom kezed, nyugalomban haladunk,
a folyosó végi régtelen homályba.
Miért sietsz előlem?
Nem kell már: menekülni, messze, tájra,
kiáltanék elcsuklón utánad:
Várj meg, hisz szeretlek!

/a "Szeretlek s féltelek" c. vers Jutkához./