Fájdalom...

Lassan hetek telnek el és még mindig nem tudok rólad semmit.
Csak reménykedhetek,hogy jól vagy és gondolsz néha rám.
Bezártak téged és messze vagy,de én néha mégis érezlek.
Hirtelen belém mar a fájdalom és úgy érzem gondolatod felém jár.
Várlak mindennap,de tudom,hogy még messze van az ídő mikor itt lehetsz.
Hiányzik minden a sok beszélgetés a nevetés a kedveskedés.
Próbálok mosolyogni,de nem mindig megy,mert hirtelen belém mar egy érzés és könnyes lesz a szemem.