Esti séta

Öreg este volt, langy szellő fujdogált,
Komor erdő; a levegőben csak szállt
A sárga és bíbor levelek hada,
Elérkezett egy hosszú nap alkonya.

Sétáltam, ballagtam, az erdőben lassan,
Elmélkedve az őszi alkonyatban.
S ezen az őszi estén találkoztam,
Egy kies tisztáson Morwent megláttam.

Egy vörös lombú tölgy alatt ült s nézett,
Rám várt, ha távol voltam mindig féltett.
Leültem mellé a vén fa tövébe
És fejemet lehajtottam az ölébe.

Hamarosan eljöttek a csillagok
Rácsodálkoztak a földre világok
Távolából ránk vetették fényüket
S nekünk öröm töltötte el lelkünket

A ég sötét kárpitját néztük ketten,
Közben beszéltünk halkan, önfeledten.
De végül elmerültünk álmainkban,
S elaludtunk egymás karjaiban.