...és dolgozzál!

Gyenge voltam, öregember,
Fásult, vásott, vézna ember.
Ki többet ér,
Ha csukva már a szemfedél.

Néztem a világ mint kacag,
Hogy hull egyre a sok vacak.
Nincs már saját?
Egyedül csak tömegbarát?

Most görbe fák tekintgetnek,
Engem nagyon búsan lesnek.
Mert azt látják,
Őket nézem, mint sok száz más.

Villám sújt a komor fába,
Elindul az élő lába.
Látja végét,
S teszi is kötelességét.

Mint ifjú, kit éltet a tűz,
S dicső diadalába űz,
Úgy fog égni,
Egy egész nemzet megérzi.

Sok feladat várja készen,
Mindet megoldani mégsem…
Inkább örül,
Ha csak elkezdeni tudja,
Kibújva az Árnyék mögül.