Gyenge voltam, öregember,
Fásult, vásott, vézna ember.
Ki többet ér,
Ha csukva már a szemfedél.
Néztem a világ mint kacag,
Hogy hull egyre a sok vacak.
Nincs már saját?
Egyedül csak tömegbarát?
Most görbe fák tekintgetnek,
Engem nagyon búsan lesnek.
Mert azt látják,
Őket nézem, mint sok száz más.
Villám sújt a komor fába,
Elindul az élő lába.
Látja végét,
S teszi is kötelességét.
Mint ifjú, kit éltet a tűz,
S dicső diadalába űz,
Úgy fog égni,
Egy egész nemzet megérzi.
Sok feladat várja készen,
Mindet megoldani mégsem…
Inkább örül,
Ha csak elkezdeni tudja,
Kibújva az Árnyék mögül.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-21 00:00:00
|
Egyéb
Könycsepp hirdeti bánatom,
szívemet marja a fájdalom,
minden gondolatom ráhagyom,
boldog vagyok, ha láthatom...
szívemet marja a fájdalom,
minden gondolatom ráhagyom,
boldog vagyok, ha láthatom...
A élet egyetlen esély - vedd komolyan!
Hozzászólások