Erőltettet versike

Éjjel van már, aludni vágyom.
Hiába, még nem hat az álom.
Mit is tegyek, azon tűnődöm.
Van pár versem, tovább költöm.

De melyiket? Segítség! Nem tudom.
Annyi van, ha írom, rondítom.
Pillanat szülte, de másnap kín
minden egyes szó mit a kéz ha ír.

Mit tegyek? Mit tegyek? Nem jó ez így.
Kéne valami ihlet mi továbbsegít.
De nincs, de nincs, mindegy leszarom.
Valamit írok, ha nem jó majd kidobom.

Egy sort a semmiért, lesz ami lesz.
Még egyet, lényeg, hogy rímeljenek.
Hogy értelmesnek tűnjön, kéne még pár.
Költőien, ne lássák, nem szól semmiről már.

Kész is, jobb is, mint amilyenek hittem.
De hogy ezt kitegyem, ahhoz pofám nincsen.
Inkább elsírom, milyen szánalmas az estém.
Hadd röhögjenek ki, kik ezt meglesték.