Emléked örök

Mikor először megláttál, mélyen a szemembe néztél,
És te sem tudtad miért, de belémszerettél.
Nem sejthettem akkor még, mit éreztél,
Tudtam, hogy másé vagy, téged régen más ért el.

Mégis: ültünk a folyó partján, mélán,
Szavak nélkül is megértettük egymást, némán.
Együtt néztük a Holdat, s a csillagokat,
És sokat nevettünk, titkon a sötét éj leple alatt.

Halk zeneszó mellett feküdtünk egymás mellett,
Kezed kezemhez, ajkad lassan ajkamhoz érintetted.
És bár tudtam, hogy vétkezel velem, értem,
Belehalt a szívem, de viszonoztam érintésed.

Minden olyan szép, csodálatos volt,
Testünk-lelkünk egymásnak adtuk.
Minden gondot feledve szárnyaltunk
Egymásnak ölében,
És reméltük, elveszünk örökre
Az idő végtelen örvényében...