A gyermekkor gyorsan elszállt felettem,
Az ifjúságom is lassan már felejtem.
Tűnődve nézem szigeten az öreg padot,
Mely kettőnknek annyi szép emléket adott.
Hol egymás kezét fogva néztük az eget,
Számoltuk a csillagokat mennyi is lehet.
Mámorító volt az odaadó csöndes ölelés,
A szeretettel simogató drága női kéz.
Hol mondtuk egymásnak, szeretlek,
Amíg csak élek téged nem felejtlek.
És még itt áll az öreg terebélyes platán,
A vésett szível és neveddel az oldalán.
A séta mit lassan, újra itt megteszek,
Egyre csak hozzák a szép s szebb emlékeket.
Szinte barátként intenek, üdvözölnek sorba,
Emlékeim sárgult levélként hullanak a porba.
Így múlik felettünk, rohanva földi életünk,
De mit fogadtunk, nem engedtük el kezünk.
Eggyüt nézzük felettünk a csillagokat,
Látogatjuk még a szigeti öreg padokat.
Kőri
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2024-09-23
|
Novella
Az életünk során rengeteg kapcsolatot hozunk létre és szakítunk meg. Ezek olyan utakra sodornak...
2024-09-05
|
Novella
Ismeretlenül is kívánom legyen annyi kitartásod és erőd az álmaid megvalósításához mint főszereplőmnek...
2024-08-23
|
Novella
Jöjjön egy sokkoló történet az íróasztal fiók mélyéről ami novellaíró versenyt is megjárt.Ugyan...
2024-08-12
|
Merengő
Gini a hármas szobában púderezte az arcát. Az ostromgépek hangja sajnos beszűrődött, a nő...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Emlék
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-13 00:00:00
|
Versek
A lágy csókot ne siesd el,
Ne tolakodj a nyelveddel.
Később vándorolj a nyakra,
Majd tovább a vállakra.
Ne tolakodj a nyelveddel.
Később vándorolj a nyakra,
Majd tovább a vállakra.
Most még élek s virulok
De holnap talán kiborulok,
Mert fáj, s kínoz
a sok fasz kiket érzelmeim kínoz
De holnap talán kiborulok,
Mert fáj, s kínoz
a sok fasz kiket érzelmeim kínoz
Hozzászólások