Hervadt vágyakon ül szellemed,
Bú, gyász, mi nem kell neked.
Benned ring a nyárutói éjjel
Tűnt álmai, mit szórtak széjjel
Csillagok, jaj, ércfényű csillagok,
Ti ezüstharmattól könnyes dalok!
Zúg patakod, és lovad vágtat,
Míg rajtad levél szárad.
Rikolt a Sátán, a dobját veri,
Amit teszel, ő nem szereti,
És halkan dúdol hozzá valaki...
Úgy borongnak Isten ablakai.
Ha elfáradunk, bocsásd meg ezt,
De nehéz ez a kereszt,
Én csak vonszolva viszem, és gyöngén,
Így tudni, mily hazug voltam én,
És hazug vagyok, és neked bús vár,
Mi egyrecsak kántálja: halál! Halál!
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-02-10
|
Merengő
Gini, a vörös, rövid hajú matektanárnő becsukta az osztálykönyvet, majd kinyitotta az ablakot....
2026-02-08
|
Novella
Régi betyárok ról mende mondák alapján iródot a nevek meg változtásával.
2026-01-20
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
2025-12-08
|
Merengő
A végtelen univerzumban nehéz megtalálni a körömlakkot, Gininek azonban sikerült. A vörös,...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Be van írva lelkembe a te képed
s mindaz, mit írni kívánok terólad,
magad írtad be, én csak olvasódnak
szegődöm, ezzel is hódolva néked.
...
s mindaz, mit írni kívánok terólad,
magad írtad be, én csak olvasódnak
szegődöm, ezzel is hódolva néked.
...
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Érzed a pergamen-szemhéjakat?
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?