Elátkozom a csendet, ami körülvesz,
mióta elmentél, mióta hiába várlak.
Elátkozom a percet, mikor kimondtad, nem szeretsz,
és átkozom a fényt, a sötétséget, amiben Téged
minden pillanatban látlak.
Legyen átkozott minden, mit adni akartam Neked,
önmagam, annyi álom, és a vágyak…
Átkozott gondolat, hogy boldog lehetek.
És elátkozom Istent is, sosem létezett!
Pokolba a sok imával, semmire sem jók!
Pusztuljon a szívem is, ha Téged szeretett,
s a könnyeim, hisz mind hiábavalók.
És hulljak el én is, a testem, a lelkem,
a férgek rágják szét, Kedvesem,
mindazt, ami Neked már nem kell,
amit adni akartam, mindenem.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2024-09-23
|
Novella
Az életünk során rengeteg kapcsolatot hozunk létre és szakítunk meg. Ezek olyan utakra sodornak...
2024-09-05
|
Novella
Ismeretlenül is kívánom legyen annyi kitartásod és erőd az álmaid megvalósításához mint főszereplőmnek...
2024-08-23
|
Novella
Jöjjön egy sokkoló történet az íróasztal fiók mélyéről ami novellaíró versenyt is megjárt.Ugyan...
2024-08-12
|
Merengő
Gini a hármas szobában púderezte az arcát. Az ostromgépek hangja sajnos beszűrődött, a nő...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Elátkozott szerelem...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-13 00:00:00
|
Versek
A lágy csókot ne siesd el,
Ne tolakodj a nyelveddel.
Később vándorolj a nyakra,
Majd tovább a vállakra.
Ne tolakodj a nyelveddel.
Később vándorolj a nyakra,
Majd tovább a vállakra.
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-12 00:00:00
|
Versek
A tengerpartot járó kisgyerek
mindíg talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.
mindíg talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?