Éjjeli poéta (bővített változat!!)

Ahogy a hajnal halott berkein bolyong az ébredés,
úgy kúszik el álmomból a fakó kétely és
életre kel ez az arcodból szőtt látomás,
mit elmém barlang-mélyein oly szorgalmasan ás.
Múltak, ködök, s mit egy ember szíve tud,
égi tündérföldemre sóhajtva befut,
s nyomában városok romjain épülnek hidak.
Valami eltört bennem, de a hit némán összerak.
Árnyak... nekem játék a képzelet,
s rég nem számolom az átaludt éveket.
Ha a mesék szárnyán repülsz, nincsen fájdalom.
Mert van egy másik világ. Valahol,t úl az árnyakon.