Éjjeli nász

Eljött az éj, bekukkant az ablakon,
titkos vággyal kérded: "Hol vagy angyalom?"
Kigyúlnak az égen a fényes csillagok,
vágyakozó szemed róluk rám ragyog!

Bárcsak megérinthetném arcod kedvesem,
bárcsak ölelhetnélek, de félek nem teszem!
Ne hagyj elmenni vágyak ébresztője,
csalfa álomkép, lelkem szeretője!

Dehogy hagyom drágám, te vagy az életem,
vágyad csillapítom, ez az én végzetem!
Érintsd meg szíveddel lángoló lelkemet,
vágyam szítsa tested hívó melege!

Növesszünk szárnyat, repüljünk messzire,
nincsenek korlátok, s kettőnkből lesz egy!

Mézédes ajkad érezzem ajkamon,
gyönyörtől átitatott fényes hajnalon!

S ha újra ránk találna a reggel,
hozzád simulok majd féltő szerelemmel,
de elengedem kezed, vár reád az élet,
hisz repülünk még együtt, mert ez mit írt a végzet!