Összevillant a szemünk és elkezdődött
Igen, az első pillanatban megfertőzött
Tudtuk miért kezdtük
S hogy mi lesz a vége
Igen... Ráálltunk a legvékonyabb jégre
Megfogtad a kezem és megszorítottad
Egy kicsit elvesztünk egymásban
Bár tudtuk... ez csak egypár nap
Te is tudtad, én is
Hogy mennyire fog fájni
Talán utána majd
Lábra sem bírok állni
Mosolyogtunk és nem szóltunk semmit
Legalább így sikerült egy kicsikét boldognak lenni
Megmérgeztük egymást...
...nem egyszer
De sosem kértem - s te sem -
hogy ne felejts el
Aztán jött aminek jönnie kellett
Nem maradtunk sokáig egymás mellett
Te megsebeztél engem
Én ugyanúgy téged
Igen... mert mi tudtuk, hogy erről szól az élet
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-06-20
|
Horror
László a párja mögé ment. Megemelte Kata hajlékony testét, és ráhúzta a formás fenekét a merev...
2025-06-19
|
Történetek
Ez az én nudista sztorim, és nagyon nem bántam meg.
2025-06-17
|
Novella
Megírták: az emberiség ki fog pusztulni...<br />
Bár a helyesírásellenőrzőm nulla hibát jelzett,...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-11 00:00:00
|
Versek
Idd tekintetét napestig,
idd e mély gyönyört, ha enyhít,
képétől forrj, összefagyj.
Nincs kinek jobb sorsa volna;
s örömöd mégis nagyobb, ha
kedvesedtől...
idd e mély gyönyört, ha enyhít,
képétől forrj, összefagyj.
Nincs kinek jobb sorsa volna;
s örömöd mégis nagyobb, ha
kedvesedtől...
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-12 00:00:00
|
Versek
A tengerpartot járó kisgyerek
mindíg talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.
mindíg talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?