Egykor vágytunk a jóra,
Az ölelésre a csókra,
A beszélgetésre és csendre,
Az együtt töltött időre.
Most itt ülünk ölelésbe fonodva,
Szavaink felváltottak csókra,
Beszélgetésünk át ment suttogásba,
Csendünk átváltott szívünk hallgatásába.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-10-27
|
Horror
A fiú egy durva rántással felhúzta az anyagot, és a nő mellei szabadon lendültek elő. Erik...
2025-10-19
|
Novella
Jánosnak az orgazdának egy rendkívül esemény megváltoztatja addigi bűnös életét.
2025-10-15
|
Merengő
Gyülekeztek a fellegek mint a B közép a focimeccs előtt. Egy villám belecsapott egy kiskutyába....
2025-09-29
|
Novella
Isabelle az egykori sztriptíztáncosnő zsaroló levelet kap.A zsaroló azt követeli egy éjszakát...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Minden, csak nem költői. Klisészerű, semmitmondó. A rímek katasztrófák. A szóismétlés itt nem a hatás fokozását szolgálja, csupán az elcsépeltség mértékét növeli. A verselés... Van itt egyáltalán olyan?!
Még így is nagylelkű voltam.