Egykor vágytunk a jóra,
Az ölelésre a csókra,
A beszélgetésre és csendre,
Az együtt töltött időre.
Most itt ülünk ölelésbe fonodva,
Szavaink felváltottak csókra,
Beszélgetésünk át ment suttogásba,
Csendünk átváltott szívünk hallgatásába.
        
        
            Ha nem akarsz lemaradni:
	Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
                            
        2025-10-27
                    |
            Horror            
    
         A fiú egy durva rántással felhúzta az anyagot, és a nő mellei szabadon lendültek elő. Erik...    
    
        2025-10-19
                    |
            Novella            
    
         Jánosnak az orgazdának egy rendkívül esemény megváltoztatja addigi bűnös életét.    
    
        2025-10-15
                    |
            Merengő            
    
         Gyülekeztek a fellegek mint a B közép a focimeccs előtt. Egy villám belecsapott egy kiskutyába....    
    
        2025-09-29
                    |
            Novella            
    
         Isabelle az egykori sztriptíztáncosnő zsaroló levelet kap.A zsaroló azt követeli egy éjszakát...    
    
Friss hozzászólások
            
            
            
            
            
    
        Legnépszerűbb írások:    
    
        2010-09-23
                    |
            Egyéb            
    
         Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...    
    
 
    
Minden, csak nem költői. Klisészerű, semmitmondó. A rímek katasztrófák. A szóismétlés itt nem a hatás fokozását szolgálja, csupán az elcsépeltség mértékét növeli. A verselés... Van itt egyáltalán olyan?!
Még így is nagylelkű voltam.