Egyetlen ember

Mit tudhat egyetlen ember tenni?
Mély szerelembe hogy képes ejteni?
Életelixírt vagy mérget olt a vérbe?
Kínpadra ítél vagy örök kéjre?...
Éltet, halált okoz, tanít, felpofoz
Tönkretesz, csábít, kérlel, lázít
Boldogságot okoz, de olykor magányt
azt kérdezzük megéri-e a sok akadályt?!
Én azt mondom: igen, megéri!
Még akkor is, ha kezed lábad letépi
Ha megszúrja ujjad és nagyon vérzik
Mert a Napkelte is vörösen izzik
Mert vérrel befestheted az egész világot
Anélkül hogy érezné a magányod
Megépítettem gyenge kis kártyaváram neked
S most a lapok a lábam alatt hevernek
De nem baj, hisz játszani csak így lehet
S most a sors oszt és adja a tétet
S ha az életem a tét, játszok majd azért
S ha vesztek, halok majd másért
Kacagj, kacagj- mondom magamnak
Ez a tiéd-üzenem egy sötét alaknak
Nem maga az élet a fontos
Mert az csak szürke és foltos
Az éltet ami halált okoz, tanít, felpofoz
Az tesz tönkre ami csábít, kérlel, lázít
A méreg az életelixír mely megment a léttől
És ezt megkaphatjuk egyetlen embertől