Egyetlen csillagunk

Oh egyetlen csillagunk,
Mondd bízzak- e még,
Mondd higgyem-e,
hogy még mindig csak az enyém?

Nem tudom, olyan bizonytalan,
olyan hihetetlen az egész,
minden olyan ködös
mint napok óta az ég!

Nem jött ma, pedig ígérte,
Azt mondta csak az enyém,
Mégis most kétkedek nem érzem így,
Félek és ilyenkor nem bízik a szív!

Hallottam a hangján,
érzem történt valami,
És amit egy női szív érez,
Azt nem lehet meghazudtolni!

Tudom jól úgyis tagadni fog,
Úgyis esküszik majd égre s földre,
Esküszik holtra s élőre;
Ő a sírig szeretni fog!

Én érzem ezt itt belül,
De tudom ő a csábítástól nem menekül,
Elég egy szó, s egy ártatlan tekintet,
S minden romba dől!

Tudom, hogy így van,
ezt érzi a szív
Érzem még most is
S nem tudom mi ad rá írt!

Ezért fordultam hozzád,
drága közös csillagunk
Mert te mindent látsz az égen,
Azt is ha együtt vagyunk!

Akkor mindig fényesen ragyogsz
Még mosolyodat is látom
Öröm táncot jársz az égen,
ha látod boldogok vagyunk!

De látod e azt is,
ha épp mással van,
mikor mást csókol,
mikor egy idegennel boldogabb?!

Kérlek segíts rajtam,
Egyetlen, kicsi, drága csillag,
Mutastd meg nekem az éjjel,
Hogy valóban én létezek-e csak szívében?

Ragyogj minél jobban
S táncolj vadul, ha szeret,
De ne lássalak többé az égen,
Ha a szerelmem elveszett!!