Egyedül kelek, magányban élek,
S hiába rágtam át magam százszor
Azon, hogy minden elillan egyszer,
Emléked mégis lelkemben táncol.
Fáj az unalom, fáj már a jókedv,
Fáj, ha lágyan belém fonódsz.
Úgy ver gyökeret lelkembe léted,
Mint faggyú csonkba a gyapjú kanóc.
Két szürke árny, egy sziluett az égen,
A párnás puha felhők közt játszik,
S álmot szóró édes tévedés, hogy
Együtt úsznak a halálos ágyig.
Mert felkel a hold, testünkön lángol
Fénye, jelzi, hogy ébred az éjjel,
És árnyunkat egy utolsó táncban
A berbertestű est gyűri széjjel.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-06-05
|
Horror
Maja megérezte a jelenlétét, és furcsa izgalom futott át rajta, annak tudatától, hogy figyelik....
2025-05-14
|
Novella
Ez a történet a fantázia szüleménye. Akit az erőszak elborzaszt inkább bele se nézzen.
2025-05-10
|
Novella
Unalmas az este a szálloda recepcióján. Nem lenne muszáj itt lennem, de az ellenőrzést a hotelben...
2025-05-08
|
Novella
Ez a történet kitalált. A benne szereplő emberek és események csak az író képzeletében léteznek....
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-19 00:00:00
|
Szerelmes
Szeretni szabadon,
Bárcsak megtehetném,
Ha egy kis időre a gondokat,
Félretehetném...
Bárcsak megtehetném,
Ha egy kis időre a gondokat,
Félretehetném...
Beküldte: Anonymous ,
2004-03-16 00:00:00
|
Szerelmes
Valamikor réges-rég,
összejöttünk te meg én.
A csillagfényű éjjelen,
meglágyult irántad a szívem...
összejöttünk te meg én.
A csillagfényű éjjelen,
meglágyult irántad a szívem...
Hozzászólások