Egyedül kelek, magányban élek,
S hiába rágtam át magam százszor
Azon, hogy minden elillan egyszer,
Emléked mégis lelkemben táncol.
Fáj az unalom, fáj már a jókedv,
Fáj, ha lágyan belém fonódsz.
Úgy ver gyökeret lelkembe léted,
Mint faggyú csonkba a gyapjú kanóc.
Két szürke árny, egy sziluett az égen,
A párnás puha felhők közt játszik,
S álmot szóró édes tévedés, hogy
Együtt úsznak a halálos ágyig.
Mert felkel a hold, testünkön lángol
Fénye, jelzi, hogy ébred az éjjel,
És árnyunkat egy utolsó táncban
A berbertestű est gyűri széjjel.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2024-11-23
|
Novella
Egy fiatal férfi randevúra hívja az ismert színésznőt.
2024-11-22
|
Novella
Ebben a rövid történetben egy idős bácsi jelenik meg a kertvárosi kis kocsma ajtajában kutyájával....
2024-11-19
|
Novella
Édesanyja és unokabátyja szexualitásának egy kislányra gyakorolt hatása.
2024-11-18
|
Novella
Egy tanárnő igyekszik meggyőzni tanítványát, végül saját csapdájába esik.
2024-11-17
|
Novella
A helyszín Argentína.Miguel és párja Sofia életük versenyére készülnek.Vajon győzelmet vagy...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Nézem az arcod,
Az őszinte szót keresem.
Küzdök a megvetés ellen,
Egy kicsit még maradj velem?
Az őszinte szót keresem.
Küzdök a megvetés ellen,
Egy kicsit még maradj velem?
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-19 00:00:00
|
Szerelmes
Szeretni szabadon,
Bárcsak megtehetném,
Ha egy kis időre a gondokat,
Félretehetném...
Bárcsak megtehetném,
Ha egy kis időre a gondokat,
Félretehetném...
Hozzászólások