Egyedül kelek, magányban élek,
S hiába rágtam át magam százszor
Azon, hogy minden elillan egyszer,
Emléked mégis lelkemben táncol.
Fáj az unalom, fáj már a jókedv,
Fáj, ha lágyan belém fonódsz.
Úgy ver gyökeret lelkembe léted,
Mint faggyú csonkba a gyapjú kanóc.
Két szürke árny, egy sziluett az égen,
A párnás puha felhők közt játszik,
S álmot szóró édes tévedés, hogy
Együtt úsznak a halálos ágyig.
Mert felkel a hold, testünkön lángol
Fénye, jelzi, hogy ébred az éjjel,
És árnyunkat egy utolsó táncban
A berbertestű est gyűri széjjel.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-09-29
|
Novella
Isabelle az egykori sztriptíztáncosnő zsaroló levelet kap.A zsaroló azt követeli egy éjszakát...
2025-09-27
|
Novella
Viktor az író elveszti ihletét végül némi segítséggel ugyan de újra rátalál.
2025-09-25
|
Novella
Lea és társa Jázmin a két prostituált egy villát bérelnek ahol fogadják a kuncsaftjaikat....
2025-09-14
|
Novella
Andrés atya meghallgatja a hívek szexuális bűneit,egészen addig amíg saját vágyaival lesz...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-03-16 00:00:00
|
Szerelmes
Valamikor réges-rég,
összejöttünk te meg én.
A csillagfényű éjjelen,
meglágyult irántad a szívem...
összejöttünk te meg én.
A csillagfényű éjjelen,
meglágyult irántad a szívem...
Mi a fájdalom s a bánat mikor szeretsz?
Hozzászólások