Egy kosaras naplója

Felnőttem egy szép házban, mindenem megvolt,
Vidámság, nevetés, szeretet, szép gyermekkor.

Csalódás szinte soha nem ért,
"Tökéletes nincs!" - na de miért?

Hisz’ minden olyan jó, szeretteim velem vannak,
Nem értettem, harcban mégis szüleim miért állnak.

Felnőttem, az utcára kerültem, semmim nem volt,
Bú, komorság, harcok váltották fel a gyermekkort.

Megtanultam télen nem fázni, pénzt nyerni,
De ettől még semmit nem tudtam feledni.

Kint az utcán kóborolva, labdát pattogtatva
Rájöttem, egy dolog van, ami boldogítana:

Hinni valamiben, ami talán nincs, de bennem él,
De ha ez a valami nincs, hinni benne mit sem ér.

Aznap éjszaka egy templomban aludtam,
Aludtam? Az túlzás. Csak kábán sajnáltam magam.

Másnap reggel egy ismerős hangra ébredtem fel:
"Gyere, hazamegyünk!" - s egy fiú állt előttem.

Testvéremé volt az az ismerős hang,
Ha bajban voltam, rá mindig számíthattam.

"Haza én nem megyek, nincs is hazám!"
Hazámnak én az utcát nevezem már.

Így ment ez napokon át, utcán élve, nem érezve,
Míg egy nap a helyzet nagyon ki lett élezve.

Egy hideg téli este, a hóban ülve labdám mellett,
Verseket írtam, ami egy kis vígaszt jelentett.

Egy magas, fekete ember lépett oda hozzám,
"Ha tudsz, győzz le!" - s elvette labdám.

Dobtam, s győztem, bár ne tettem volna,
Karomon a foltokat észre nem vette volna.

Bennem saját gyermekkori életét találta meg,
Mit értem tett, jóanyám már nem hálálhatta meg.

Mikor legyőztem, hazavitt, szállást adott,
S saját trükkjeira, cseleire tanitgatott.

Iskolába nem járatott,
Szerinte az sok felesleget tanított.

Hajdani barátokkal gyakran találkoztam,
S meglepve mondták, hogy megváltoztam.

Egy ideig bírtam a magas, fekete embernél,
Aztán jött, ami minden drogost utolér.

Hiány, szenvedés, könyörgés a pénzért,
Amiből meg lehet kapni, mi mindennél többet ér.

Ámde pénzt senki sem adott,
Az életerő lassacskán teljesen elhagyott.

A magas, fekete kiállt mellettem,
S minden percem vele töltöttem.

Apám helyett apám volt és barát is,
Hamarosan megértettem az ő tanát is.

Az ő trükkjeit gyakorolva és megtanulva,
Rájöttem, egy dolog van, ami boldogítana:

Hinni valamiben, ami nincs, de biztos bennem él:
Jobbnak lenni mindenkinél!

Öreg volt már s beteges is, várta a véget,
Tudta, mi lesz velem, ha ő már nem élhet.

Rossz ilyet mondani, de halála után mindenem megvolt:
Család, siker, gazdagság, barátok.

Életem értelmet nyert, egy társ volt végig mellettem:
A kosárlabda... benne kellett volna hinnem.

2005.01.08. szombat
DC
Saját életem Jim Carroll története alapján