Egy elfelejtett srác

Játékkal kezdődött
És mi lett a vége?
Hogy juthattam idáig?
Hogy nem tudlak elfeledni téged?

De mindig áltatsz,
Még mindig úgy csinálsz,
Mintha lenne esélyem nálad,
De hiszen csak becsapsz te srác.

Egyszer elfordulsz,
S megalázol,
Aztán lángragyújtod a tüzet,
Mi még mindig szívemben lángol.

Azt mondjuk csak haverok vagyunk,
De te többet mutatsz...
Hisz ha látsz, mosolyogsz,
Ha nem látsz, keresel, s kutatsz..

Miért áltatsz?
Miért váratsz?
Miért gúnyolsz?
Miért nem értesz?
Miért játszol érzéseimmel?
Hisz tudod jól,
hogy fontos vagy nékem...

Akkor tedd meg, hogy
Nem is nézel rám,
Ne is fordulj felém
Ne is kínozz tovább,
Mert mindennél jobban fáj.

Hiba volt téged megismerni,
Hogy is tudlak szeretni?
Talán ez nem is szerelem?
Csak vágy mit te ébresztettél bennem.

Nem mondasz semmit...
S én kétségek közt élek,
Bár olykor remélek,

Szemedbe mosolygok,
Te visszamosolyogsz én rám.
Hátad mögött sírok és várok te rád.

Gyenge vagyok,
Nem tudlak elfelejteni,
Nem bírok így tovább,
Miattad szenvedni.

Nem is szólok többet,
Hisz a szemem ismét miattad könnyes,
Csak az a legrosszabb,
Hogy én így is szeretlek téged.

S már kevés az idő,
Míg téged, látlak,
Nem tudom mi lesz nélküled,
Hisz mindig téged várlak.

De erős leszek
Hisz el kell felejtenelek!