Bár egy kicsit morogva…
A magányt kipakolva- félve,
Vagy halva nézek,
S ha kímélve veszi ki az életből,
A cseppnyi érzést,
Ne engedd, hogy ezek is
Elvigyenek.
Az élet olyan amilyet,
Látok ha szépre jót is
Álmodok,
Ha kicsit vagy cseppnyit
Gondolok és nézek.
Egyfolytába és figyelek
egy szebb jővőre
ahol miden kiderűlne
És derűlve néznék a nagyvilág elé,
Ahol kedves szorítással hozzád
Bujhatok és ott pillanatnyi
Kedvességgel a kezemet fognád.
És másról ábrándoznánk egy életen át.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-10-19
|
Novella
Jánosnak az orgazdának egy rendkívül esemény megváltoztatja addigi bűnös életét.
2025-10-15
|
Merengő
Gyülekeztek a fellegek mint a B közép a focimeccs előtt. Egy villám belecsapott egy kiskutyába....
2025-09-29
|
Novella
Isabelle az egykori sztriptíztáncosnő zsaroló levelet kap.A zsaroló azt követeli egy éjszakát...
2025-09-27
|
Novella
Viktor az író elveszti ihletét végül némi segítséggel ugyan de újra rátalál.
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-03-15 00:00:00
|
Egyéb
Ha a csalódás tövise szúrta meg a szívedet,
Ha mindenki megtagad,ki egykor szeretett,
Ha fénylő csillag már nem ragyog,valaki feledni nem fog,
S az a valaki Én vagyok!
Ha mindenki megtagad,ki egykor szeretett,
Ha fénylő csillag már nem ragyog,valaki feledni nem fog,
S az a valaki Én vagyok!
A élet egyetlen esély - vedd komolyan!
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?