EGY ÁLOM…

Tündéreket vársz és csodás álmokat,
Járod hazád, kietlen zord tájait.
Igézve betűzöd misztikád, s a számokat,
Melyek rejtik előled a világ titkos bájait.

A zenét, ha hallod, szíved-lelked szárnyal.
Keresed a csodák mágikus világát,
S ha a keserűség minden jót beárnyal,
Te akkor is látod a remény szép virágát.

Szabad a szíved, s a jót szolgálod hittel,
Segíted a gyengét és becsület a vérted.
Nem vigadsz érdekből a hazug elittel,
Mert az élet üzenetét, a szíveddel érted.

Az éj sok csillagot hoz és tart soká az égen,
Varázslat az, mi a szélben dalol csendben,
S mégis a szív is beleremeg régen,
Ám ne félj, ez így van jól és rendben.

Rohansz és elhaladsz, a csodák mellett vakon,
Szíved egyre üresebb, hited pedig ingatag,
Csukott szemmel nézel ki az ablakon,
Félsz, hisz lelked már egy kietlen sivatag.

A mesék és a varázslat, csak akkor él, ha hiszed,
Szíved megtelik, az erdők varázsával,
Zárd magadba, s szívedben, ha tovább viszed,
Boldog leszel, lelkedben a szeretet parazsával.